2010.11.18

2010 november 18. | Szerző: dedida

Szép napsütéses napot kívánok mindenkinek.

Üdvözöllek benneteket ismét itt.Örülök,hogy ismét “rám találtatok”…Nem régiben értem haza.Reggel 8-ra mentem a Védőnőhöz aztán irány a 16 hetes vizsgálat.Legnagyobb csalódásomra nem csináltak ultrahangot.Nem is értem miért nem.De nem is gond.Tudjátok miért??Mert már hála istennek elmegyek ettől a borzasztó beképzelt..és még sorolhatnám milyen tulajdonságú nőgyógyásztól.Innmáron feltárnám apróbb titkom.Pécs!Pécs ahol lakom.S életemben nem gondoltam volna,hogy egy ekkora városban gondot jelent emberséggel és alapvető tisztelettel bánni egy várandós kismamával.Ha nem fizetsz….megkapod az alapnál is úgy mond le sem szarom ellátást.És itt természetesen ki kell hangsúlyoznom,hogy a legnagyobb tiszteletem a kivételnek!!!Mert,hogy van azért kivétel.DE!Kérdezem én.Egy első várandós kismama nem arra vágyik,hogy ha elmegy egy terhesgondozásra aminek már a neve is nagy jelentőséggel bír akkor megnyugtató és alapos ellátásban részesüljön??Mert én szerintem és úgy gondolom nagyon sok első gyermekes kismama erre vágyik.Hiszen még annyira új és ismeretlen neki ez az egész…Hisz annyi kérdése és annyi megválaszolatlan kétség merül néha fel.Terhes gondozás.Igen.Megfelelő bánásmód és felvilágosítás.De szomorú meggyőződésem,hogy ebben valóban csak az részesül aki bizony fizetni tud.Aki fogad orvost.És bevallom én is meghoztam ezt a döntést a párommal.És azt is bevallom,hogy nem így terveztük.Mert lássuk be.Ilyen pénzügyi válságban sajnos megvalósulatlan vágyunk beteljesedése nélkül,miszerint lakást szerettünk volna venni,hogy biztosabban érezzük a gyermekvállalást és gyermeknevelést.Ehelyett albérletben élvén úgy gondoltuk nem fogadunk orvost már csak azért sem..hisz azt az összeget már bőven fordíthatjuk a gyermekünkre.Bíztam.Annyira de annyira bíztam.Hogy nem lesz gond.De amikor elmentem a 12 hetes ultrahang vizsgálatra a helyi szülészeti klinikára azzal találtam magam szembe,hogy a 21.században kezelhetetlen a 3 dimenziós Ultrahang készülék.Akárcsak egy televíziós vetélkedő…Telefonos segítséget kell igénybe venni,hogy menjen a dolog.S mint másnap kiderül a terhes tanácsadáson:a baba fejmérete..gerince és annak épségének megállapítása nem járt sikerrel.Vagyis teljesen feleslegesen mentem el a 12 hetes ultrahangra.Sajnálom…de nagyon sajnálom.Lehet,hogy kissé elfogult vagyok.De próbálok a lehető legfelelősségteljesebben gondoskodni a mi kis pocaklakónkkal és kettőnkkel kapcsolatban.Már most szeretném neki a legjobbat.És nem gondolom,hogy emiatt akárki is megdobhatna engem kővel.Kedves Duna menti kisvárosunkban fogom a gyermekem a világra hozni.És ez olyan megnyugtató.Annál az orvosnál akinél én és rajtam kívül még két testvérem is született és akihez azelőtt is jártam.Megbeszéltem vele és legnagyobb boldogságomra igent mondott.Elfogadott és ez nagyon megnyugtatott.Hisz benne hiszek és bízok is.

Hát itt vagyunk:):)Egyébként holnap ismét irány…16 hetes vérvizsgálat ismét a szülészeti klinikán.Meglátjuk.Most elmennék főzni.Ha végeztem igyekszem visszatérni.Ma amúgy is nagyon írhatnékom van:):)A legnagyobb szeretettel üdvözöllek kedves olvasó….

2010.11.17.

2010 november 17. | Szerző: dedida

Sziasztok….

Remélem nem neheztel rám senki amiatt,hogy egy darabig nem voltam itt és nem hagytam sorokat magamból…Nem szándékos volt.Csak egyszerűen így alakultak a dolgok.Sok minden történt velünk ebben az elmúlt jó sok napban de itt vagyok és folytatom az írásom.Úgy döntöttem nem szabok szabályt az írásnak.Nem csinálom amolyan szabályos sablonosra.Akár egy filmben,hogy minden kezdődik ez elejétől fogva.Persze a lényeg ez lesz csak hagyom magától kicsorbulni önmagamból a dolgokat és kész.

A héten töltöttem be a 16.hetet a várandóságom alatt.Csodálatos érzés ez az egész.Abban a kórházban ahol dolgozom van egy nagyon kedves dr-nő aki nagyon kedves ismerőse a páromnak és nekem is és ő felajánlotta,hogy kb. 1-1 havonta szívesen lát bennünket a párommal egy Ultrahangra….Mivel a párom sokat van külföldön és a kötelező vizsgálatkor nem lehet velünk így ez egy nagyon szép dolog számunkra.Hátfőn volt az első olyan közös ultrahang vizsgálatunk ahol már gyönyörűen látszik a mi kis csöppségünk…Én már ugyan láttam előtte egy héttel de a páromnak ez fantasztikus élmény volt.Egy új élményt hozott ez mindkettőnk életében…S azóta úgy érezzük még meghittebb lett a mi kapcsolatunk.Hallani ahogyan dobog a kicsi szíve…A legcsodálatosabb érzés számomra.Mi nők sokszor kétségbeesetten kérdezzük az életünk nem egy pillanatában mikor életünk kissé nehezebb szakaszában vagyunk…mikor csalódunk s mikor úgy érezzük túlságosan egyedül vagyunk.Én is sokszor éreztem már így..bevallom.És sokszor kérdeztem magamtól mi feladatot szánt nekem az élet és mi az amiért nekem érdemes emelt fővel mindig és bármilyen körülmények között továbblépni??Nekem megválaszolta az élet!!!Sokat kellett rá várni..csalódni és legfőbbként küzdeni!!!De itt vagyok és megérte…Megérte mindig továbblépni és küzdeni.Itt vagyok.Várandós anyaként a mi kis csöppségünkkel a pocakomban.Új értelmet kapott az életem.Az életünk a mi kettőnk élete.Mi értelme van???Olyan sok:):):)Hisz már hárman vagyunk.Minden egyes szívdobbanással…Melegen dobog a szívünk.Boldogok vagyunk olyan nagyon boldogok.Anya és apa válik belőlünk…Folyamatban van még igaz:):)De minden nappal erősebbé válik a tudat és a cselekvés is.A gyermek a pocakomban egy csodálatos ajándék az élettől…csodálatos leírhatatlan érzés s aki nem érezte még nem is sejti milyen ez:):)Elmélyítette még jobban a szerelmet a párom és én közöttem…Köszönöm!!!

Holnap megyek a 16 hetes vizsgálatra…Nagyon várom már.És most mennem kell mert jelzést kapok egy kis ideje odabentről,hogy valaki nagyon de nagyon éhes.Remélem nem gond,hogy most megyek.Remélem ma még találkozhatunk,igyekszem hamar visszajönni!!Sziasztok és szép napot nektek….

2010.11.02.

2010 november 2. | Szerző: dedida

Sziasztok…

Ismét itt vagyok.Nem bírok elszakadni tőletek.Párom még útban hazafele Olaszországból így elég magányos vagyok egyedül.Szóval akkor folytatnám történetem.Ott ahol nemrég abba hagytam.Tehát.Életünk egyik legcsodálatosabb érzésénél hagytam abba.Ami szerintem behatárolja egész életünk.Úgy gondolom amikor vannak nehéz pillanatok..egy egy apró konfliktus…mindannyiuknak,minden embernek vissza kell néznie.Oda ahol egykor kezdődött inden.Ha mindent nem is old meg de segíthet tisztán látni.Attól a keddi naptól fogva a párom tölti be életem legszebb fejezetét.Akkor aznap esténk egy városban folytatódott.Egy városban ahol a Duna folyik….Csodálatos meghitt érzelmekben gazdag este volt az.Annyira őszinte,hogy talán még ma sem hiszem el…Ez egy érzés amit egy ember egyszer élhet meg .Egy élet adta egyszeri érzés.Csók…Hát igen.persze.Nem múlhatott volna el anélkül!De ha nem is lett volna akkor sem hiányzott volna.Megvolt ott minden érzés:):)Mivel másnap mindkettőnknek dolgoznia kellet,nekem 6 órakor így hajnali 04:30-kor úgy döntöttünk elbúcsúzunk egymástól.Olyan volt ez mintha a szívem akart volna megszakadni.Hiányzott pedig még el sem ment…Hazavitt hosszas búcsú után elindult ő is haza.Beértem a házunkba édesapám aggódva várt.Sosem felejtem el.Mikor meglátta a csokr9ot rám nézett és azt mondta….Ez igen.Látod lányom ez már más.Mintha ő is tudta volna:):)Mit ne mondjak aznap nem sokat aludtam.Munkába menet folyton azon gondolkoztam,hogy egyszer az életben valóra vált az amit szívből kívántam.A szülinapi gyertyát elfújva kívántam,hogy rám találjon az igazi szerelem.És nekem sikerült.Sokan gondolják úgy,hogy az interneten nem lehet párt találni.És sokan természetesen ezt meg is vetik.Én úgy gondolom,hogy mindenkinek megjár az esély…Teljesen mindegy hányadik.Mert nem csak egy van.Az esélyek végtelenek mindenki számára.Nemtől,vallástól életviteltől és felfogástól függetlenül.Éppúgy annak a férfinek vagy éppúgy annak a nőnek akinek gyermeke van és aki elvált vagy éppen annak aki börtönből szabadult vagy hibát követett el.Egy a lényeg.Hogy hinni kell önmagadban.Mert azt tudod senki nem veheti el tőled.Tudom nehéz és olykor hihetetlenül nagy falakba tudunk ütközni.És csalódni mindig kell,hogy ettől megerősödve egy nap talpra tudjunk állni,tovább indulva hinni egy újabb napban.Ahogy szoktam mondani…amikor új napra virrad a hajnal.Én mindig is a múltam rabja voltam.Ezeket a dolgokat nem üres szavakkal mondom neked akárki is vagy.Van mögötte szinte minden.főként tapasztalat.Tehát ha interneten szeretnél párt találni érdemes.Esélyed meg van már rajtad múlik élsz e vele…..Most ismét elköszönök.Örülök,hogy olvastál és kívánok további szép estét neked.Ki tudja lehet nemsoká még ma folytatom.Ha nem,akkor sietek…Talán holnap ismét  itt vagyok…Üdvözlettel:

                                            dedida

2010.11.02.

2010 november 2. | Szerző: dedida

  Sziasztok.

Ma este úgy döntöttem Blogot fogok írni.Már régóta szerettem volna de valahogy soha nem volt rá idő.Munka,hétköznapok gondok….De itt vagyok.14 hetes kismamaként most van időm írni.És fogok is írni.Lehet,hogy nem minden nap.De igyekszem őszinte lenni.Hiszem,hogy problémáim illetve gondolataim vagy csak maga a témák sok emberben váltanak ki érdeklődést,s talán megoldást is egy egy problémában.Legyen az én példám másnak akármi is.Nos tulajdonképp azzal kellene kezdenem,hogy bemutatkozom.Maradjunk dedida névnél.Úgy gondolom egyenlőre így igazságos.Legyek nektek egy ember a sok közül.26 éves vagyok.Úgy gondolom a korosztályomhoz képest talán kicsit komolyabb.A múltamból adódóan.Harmonikus,őszinte érzelmekben gazdag párkapcsolatban élek több mint 3 éve.Párommal az interneten ismerkedtünk meg..2010.június 3-án.Vasárnap este.Egy internetes társkereső oldalon.Nekem május 30-án volt a születésnapom.Ő épp keresgélt aznap este:)Rám kattintott…Elmondása alapján már a sorok között olvasva belém szeretett egy kicsit.Látván,hogy nemrég ünnepelte a születésnapom,kapva az alkalmon hogy meg szólíthasson felköszöntött egy levélben.Egyben jelezve,hogy itt vagyok én is és jó,hogy itt vagy te is.Megadta a telefonszámát,hogy csörgessem meg s azután szívesen visszahívna engem:)Hát persze,hogy megtettem.Róla volt kép ellenben velem…És ami ennek a legszebb varázsa számomra,hogy önmagam leírásában szereplő sorok keltették fel az érdeklődét…Nem csupán egy fénykép.Felfigyelt rám.Mert olvasott.És mert nem csak nézett:):)Hosszasan beszélgettünk telefonon.Hihetetlenül izgatott voltam.Érezhetően ő is:)Már aznap szeretett volna velem találkozni.Szerencsénk volt a lakhelyeinket is illetőleg.Hiszen egymástól csupán 56 km-re laktunk így nem volt távolság!Én nem voltam bátor.Nem mertem találkozni.Féltem egy újabb csalódástól.S attól is,hogy teltebb testlakatom nem nyeri el tetszését és akkor mi lesz??Így hát maradtam valaki:)De persze nem sokáig bírtam.Egy bizonyos hang ami előtte sosem szólalt meg odabent,mélyen…azt súgta:most jött el a te időd.Éreztette velem,hogy ez más mint ami eddig megadatott.Így is volt.Június 5-én felhívott.Nem előszörre:)Kb 4 óra előtt 10 percel,hogy ő most elindul.Nem bírja tovább.Beül az autóba és kb fél óra után nálam lesz.Döbbenten és halálosan izgatottan mondtam nemet.Mert én akkor épp egy elsősegély tanfolyamon vettem részt.De beadtam a derekam.Megbeszéltük,hogy aznap este 7 órakor találkozunk.Mivel haza nem vihettem,anyuék???Így megbeszéltük,hogy a falu buszmegállójában találkozunk.Egy Opel autóval fog érkezni.Hihetetlenül izgultam.És ami a legérdekesebb volt nem önmagamban nem voltam biztos hanem féltem,hogy nem nyerem el a tetszését csak mert telt az alakom.De erőt vettem magamon és elindultam.Szerencsére nem volt messze csak két háznyira a buszmegálló így nem volt esélyem sem visszafutamodni.A kapun kiérve azonnal megláttam.Persze nem siettem…Mire oda értem ő kinyitotta az autó hátsó ajtaját és egy hatalmas vörös rózsa csokrot vett elő.Átadta.S akkor abban a pillanatban mindkettőnk számára bizonyossá vált:Igazi szerelem ez első látásra!!!Akkor abban a pillanatban eldőlt minden.Ketten egy emberré váltunk s ez életünk talán legcsodálatosabb érzésévé vált!!!Most egyenlőre legyen elég ennyi.Holnap vissza jövök…S innen folytatom tovább a történetem.Szép estét mindenkinek.Szeretettel:

            dedida