2010.11.02.

2010 november 2. | Szerző: dedida |

Sziasztok…

Ismét itt vagyok.Nem bírok elszakadni tőletek.Párom még útban hazafele Olaszországból így elég magányos vagyok egyedül.Szóval akkor folytatnám történetem.Ott ahol nemrég abba hagytam.Tehát.Életünk egyik legcsodálatosabb érzésénél hagytam abba.Ami szerintem behatárolja egész életünk.Úgy gondolom amikor vannak nehéz pillanatok..egy egy apró konfliktus…mindannyiuknak,minden embernek vissza kell néznie.Oda ahol egykor kezdődött inden.Ha mindent nem is old meg de segíthet tisztán látni.Attól a keddi naptól fogva a párom tölti be életem legszebb fejezetét.Akkor aznap esténk egy városban folytatódott.Egy városban ahol a Duna folyik….Csodálatos meghitt érzelmekben gazdag este volt az.Annyira őszinte,hogy talán még ma sem hiszem el…Ez egy érzés amit egy ember egyszer élhet meg .Egy élet adta egyszeri érzés.Csók…Hát igen.persze.Nem múlhatott volna el anélkül!De ha nem is lett volna akkor sem hiányzott volna.Megvolt ott minden érzés:):)Mivel másnap mindkettőnknek dolgoznia kellet,nekem 6 órakor így hajnali 04:30-kor úgy döntöttünk elbúcsúzunk egymástól.Olyan volt ez mintha a szívem akart volna megszakadni.Hiányzott pedig még el sem ment…Hazavitt hosszas búcsú után elindult ő is haza.Beértem a házunkba édesapám aggódva várt.Sosem felejtem el.Mikor meglátta a csokr9ot rám nézett és azt mondta….Ez igen.Látod lányom ez már más.Mintha ő is tudta volna:):)Mit ne mondjak aznap nem sokat aludtam.Munkába menet folyton azon gondolkoztam,hogy egyszer az életben valóra vált az amit szívből kívántam.A szülinapi gyertyát elfújva kívántam,hogy rám találjon az igazi szerelem.És nekem sikerült.Sokan gondolják úgy,hogy az interneten nem lehet párt találni.És sokan természetesen ezt meg is vetik.Én úgy gondolom,hogy mindenkinek megjár az esély…Teljesen mindegy hányadik.Mert nem csak egy van.Az esélyek végtelenek mindenki számára.Nemtől,vallástól életviteltől és felfogástól függetlenül.Éppúgy annak a férfinek vagy éppúgy annak a nőnek akinek gyermeke van és aki elvált vagy éppen annak aki börtönből szabadult vagy hibát követett el.Egy a lényeg.Hogy hinni kell önmagadban.Mert azt tudod senki nem veheti el tőled.Tudom nehéz és olykor hihetetlenül nagy falakba tudunk ütközni.És csalódni mindig kell,hogy ettől megerősödve egy nap talpra tudjunk állni,tovább indulva hinni egy újabb napban.Ahogy szoktam mondani…amikor új napra virrad a hajnal.Én mindig is a múltam rabja voltam.Ezeket a dolgokat nem üres szavakkal mondom neked akárki is vagy.Van mögötte szinte minden.főként tapasztalat.Tehát ha interneten szeretnél párt találni érdemes.Esélyed meg van már rajtad múlik élsz e vele…..Most ismét elköszönök.Örülök,hogy olvastál és kívánok további szép estét neked.Ki tudja lehet nemsoká még ma folytatom.Ha nem,akkor sietek…Talán holnap ismét  itt vagyok…Üdvözlettel:

                                            dedida