2010.11.17.

2010 november 17. | Szerző: dedida |

Sziasztok….

Remélem nem neheztel rám senki amiatt,hogy egy darabig nem voltam itt és nem hagytam sorokat magamból…Nem szándékos volt.Csak egyszerűen így alakultak a dolgok.Sok minden történt velünk ebben az elmúlt jó sok napban de itt vagyok és folytatom az írásom.Úgy döntöttem nem szabok szabályt az írásnak.Nem csinálom amolyan szabályos sablonosra.Akár egy filmben,hogy minden kezdődik ez elejétől fogva.Persze a lényeg ez lesz csak hagyom magától kicsorbulni önmagamból a dolgokat és kész.

A héten töltöttem be a 16.hetet a várandóságom alatt.Csodálatos érzés ez az egész.Abban a kórházban ahol dolgozom van egy nagyon kedves dr-nő aki nagyon kedves ismerőse a páromnak és nekem is és ő felajánlotta,hogy kb. 1-1 havonta szívesen lát bennünket a párommal egy Ultrahangra….Mivel a párom sokat van külföldön és a kötelező vizsgálatkor nem lehet velünk így ez egy nagyon szép dolog számunkra.Hátfőn volt az első olyan közös ultrahang vizsgálatunk ahol már gyönyörűen látszik a mi kis csöppségünk…Én már ugyan láttam előtte egy héttel de a páromnak ez fantasztikus élmény volt.Egy új élményt hozott ez mindkettőnk életében…S azóta úgy érezzük még meghittebb lett a mi kapcsolatunk.Hallani ahogyan dobog a kicsi szíve…A legcsodálatosabb érzés számomra.Mi nők sokszor kétségbeesetten kérdezzük az életünk nem egy pillanatában mikor életünk kissé nehezebb szakaszában vagyunk…mikor csalódunk s mikor úgy érezzük túlságosan egyedül vagyunk.Én is sokszor éreztem már így..bevallom.És sokszor kérdeztem magamtól mi feladatot szánt nekem az élet és mi az amiért nekem érdemes emelt fővel mindig és bármilyen körülmények között továbblépni??Nekem megválaszolta az élet!!!Sokat kellett rá várni..csalódni és legfőbbként küzdeni!!!De itt vagyok és megérte…Megérte mindig továbblépni és küzdeni.Itt vagyok.Várandós anyaként a mi kis csöppségünkkel a pocakomban.Új értelmet kapott az életem.Az életünk a mi kettőnk élete.Mi értelme van???Olyan sok:):):)Hisz már hárman vagyunk.Minden egyes szívdobbanással…Melegen dobog a szívünk.Boldogok vagyunk olyan nagyon boldogok.Anya és apa válik belőlünk…Folyamatban van még igaz:):)De minden nappal erősebbé válik a tudat és a cselekvés is.A gyermek a pocakomban egy csodálatos ajándék az élettől…csodálatos leírhatatlan érzés s aki nem érezte még nem is sejti milyen ez:):)Elmélyítette még jobban a szerelmet a párom és én közöttem…Köszönöm!!!

Holnap megyek a 16 hetes vizsgálatra…Nagyon várom már.És most mennem kell mert jelzést kapok egy kis ideje odabentről,hogy valaki nagyon de nagyon éhes.Remélem nem gond,hogy most megyek.Remélem ma még találkozhatunk,igyekszem hamar visszajönni!!Sziasztok és szép napot nektek….